Főoldal > Vélemény anyagok
Évfordulós gondolatok az RMDSZ-ről
Évfordulós gondolatok az RMDSZ-ről
2015.02.02. |

Megalakulásának 25. évfordulóját ünnepli a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Az elmúlt időszakban több településen is összejöttek a szervezet tagjai és szimpatizánsai, akik az RMDSZ mellett e két és fél évtized során jóban-rosszban kitartottak.


A per
A per
2015.01.28. |

Valaki megrágalmazhatta N. Zsoltot, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták. Tovább akart menni.


A választás szabadsága
A választás szabadsága
2014.11.04. | államelnök-választás

„Az első forduló tehát számunkra most főleg a magyar–magyar versenyről szól – hiszen ezúttal nem kell a parlamentből való kieséstől félni. A képviselet elvesztésével való riogatás most tárgytalan, az eddigi eredmények és programok alapján döntheti el mindenki, melyik magyar jelölt, melyik magyar politikai oldal politikáját, jövőképét tartja hitelesnek és támogatásra méltónak.‟


Nincs választás!
2014.10.29. | államelnök-választás

A legintenzívebben a Korrupcióellenes Ügyészség kampányolt. (Hogy mennyire eredményesen, az majd később derül ki.) Erőteljesebben az államfő, akinek sok a vesztenivalója. Intenzíven az esélyes jelöltek közül szinte senki. Az elmúlt kampányidőszak történései azt sugallják, srég az egész mindenség, nincsenek feddhetetlen politikusok, a pártközi üzelmek, üzérkedések pedig ama hírhedt olaszországi bűnszövetkezetet juttatják eszünkbe. És ott motoszkál fejünkben a nem is annyira költői kérdés: Mit ér a választójog, ha egyik jelölt rosszabb, mint a másik? Végül ezek a külső és belső körülmények arra késztethetnek, hogy legyintsünk egyet – Ez nem a mi harcunk! – és vasárnap messze ívben elkerüljük a választóközpontunkat. 


Tabuk
Tabuk

Ha egy romániai magyar politikus a közvetlen romániai elnökválasztás demokratikus lehetőségeivel élve jelöltként indul, akkor a téma megkerülhetetlen: hogyan látja a hazai román-magyar viszonyt? Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, államelnökjelölt az elmúlt napokban – Bukarestben vagy különböző erdélyi színhelyeken –több román vagy magyar fórumon is taglalta ezt a kérdést. Nézetei dióhéjban így összegezhetők: le kell építeni a kommunizmusból örökölt tabukat, növelni kell a bizalmat a hazai román és magyar közösségek között, már csak azért is, mert 1989 után olyan új nemzedékek nőttek és nőnek fel, amelyeknek közvetlen tapasztalat híján a legjobb esetben is csak történelmi ismeretei lehetnek az elmúlt évtizedekről.


Választási capriccio
Választási capriccio
2014.10.19. | államelnök-választás

Beszélgetünk hát Kelemen Hunorral és Markó Bélával a vásárhelyi „pódiumon”. Jó szó ez a pódium – nyilvánosságot is jelent, de meghittséget is sugall. Kelemen Hunor érvel, magyaráz, „jövőképez”. A társalgás középpontjában természetesen az autonómiastatútum áll (szerencsés találkozás: az autonómiával jól lehet kampányolni, a kampány alkalom az autonómia-elképzelések ismertetésére), de szó esik a MOGYE-ről (a kisebbségi politizálás sajátos nehézsége: kiverekedjük a törvényt, utána meg nem tartják be!), szó esik alkotmány(módosítás)ról, parlamenti köztársaságról, visszaszolgátatásokról, a Bolyaiak városáról és egyebekről. 

Markó Béla elmondja, londoni autonómiás beszéde után miként feddte meg a bukaresti parlament (bizonyos tekintetben disszidensek volnánk, örök „ellenzékben”); legalább azok elhallgathatnának, akik vitatják az RMDSZ önrendelkezés iránti eleve-elkötelezettségét! 

Kell ennél több?
Kell ennél több?
2014.10.15. | államelnök-választás

Ilyen könnyű dolga talán még egyetlen államelnökjelöltnek sem volt eredeti demokráciánkban, mint most Kelemen Hunornak, az RMDSZ államelnökjelöltjének. Szinte a kisujját sem kell mozdítania. Csak itt-ott „bedob” egy-egy témát, és a következő napokban-hetekben mindenki róla beszél, neki „kampányol”: a román politikum egy része, a román sajtó nagy része, de róla beszél a magyar közember és a román kisember egyaránt. Leghangosabbak „természetesen” azok, akiket két és fél évtizede a magyaroktól ráz a hideg, és azzal próbálják a román közvélemény éberségét és hazafias érzelmeit magas hőfokon tartani, hogy időről időre a magyar veszéllyel, Erdély leválasztásával riogatják. 


Az én jelöltem
Az én jelöltem
2014.08.24. | államelnök-választás

Jó ideje ugrál a tollam az asztalon, már-már írná is le az államelnök-jelölésről kialakult gondolataimat. Kelemen Hunort nem két napja ismerem, bár lehet, hogy nem is eléggé régóta ahhoz, hogy itt most jogot formáljak egyfajta betűkbe öntött portré kaligrafiálására. De vannak bennem olyan egyszerű érzések, amelyek nem is a politikusról, hanem egyszerűen csak Hunorról, az emberről  szólnak – azokról a végtelennek tűnő pillanatokról, amelyek jelentősen befolyásolják az életem. Talán az övét is valamelyest. Mert Kelemen Hunor is emberből van, és minden bizonnyal épp ezért szúrja azok szemét, akik például az „egyetlen magyar jelölt” hazugságát hintik. És lehetséges, hogy azért is érzem fontosnak beszélni róla, mert még elevenen él bennem egy másik politikai átverés, a híres 6-3 története, amely épp ma azért aktuális, mert közel két év után azoknak is kezd derengeni a hajnal, akiket akkor mendemondákkal becsalogattak egy megosztó, butító játékba.